A Westworld egy három éve futó sci-fi sorozat. 2058-ban játszódik, az igen közeli, ám még is valahogy távolinak tűnő jövőben. Az épületek, a szereplők, a jelmezek, az autók okosak, áramvonalasak, ergonomikusak, hatékonyak, csodaszépek, és nagyon veszélyesek.
Az urbánus disztópia első két évada eddig sem fukarkodott a készítők által megálmodott vizuális világ megdöbbentő ábrázolásával. Most azonban emelték a tétet. Egészen elképesztő képi hangulatot alkottak meg, a látvány, ahogy művelt amerikai mondaná, cukorka a szemnek. A külső és belső fények, az organikus modernizált épületek, a minimalista beton konstrukciók mind észvesztően jók.
Tudtátok, hogy a forgatási helyszínek mind valósak? Persze, kissé digitálisan turbózva, de egyáltalán nem a felismerhetetlenségig. Singapore, Valencia, Barcelona és Los Angeles a jövő városai, már most is.
Az alap épület kicsivel az I.világháború után készült el, és az elmúlt 100 év alatt formálódott azzá, amit ma látunk. Bofill a hetvenes években vásárolta meg az ingatlan igen lepusztult állapotban, majd teljesen felújította, hogy stúdiónak és lakásának használja. A 3100 négyzetméternyi tér le sem tagadhatná ipari mivoltát, ami hol brutálisba, hol szürreálisba, hol posztmodern gótikába borul át, egyáltalán nem zavaró módon. A római Traianus Vásárcsarnoka jut eszembe leginkább róla, ahol a császárok egymásra licitálva próbáltak az épületen nyomot hagyni, hozzáépíteni, csinosítani, így idővonalként is nagyszerű értéket képvisel. A buja, legváratlanabb helyekről előtörő növények bizonyítják: az ember és a természet harcában mindig az utóbbi kerekedik felül.
Jövő héten a Delos központot veszem górcső alá, azaz a valenciai Tudomány és Művészeti központ csodás épületét is! Addig is próbáljátok meg kiszúrni, a köztünk élő androidokat! Nem egyszerű!